Őri Péter vagyok, 27 éves és autófüggő…, az Autótechnika szakfolyóirat szerkesztője

Autós múltam majdnem korommal egyidős, már egész kiskoromban ismerkedtem a pöfékelő gépekkel. Máig emlegetik szüleim, amikor a fél falu tolta a Trabantot, mert senki nem vette észre, hogy „kis Péter” elzárta a benzincsapot. Szerencsésnek mondhatom magam, mert családi hátterem megalapozta autószeretetem. Édesapámmal jártam az utakat, amikor csak időm engedte, vagyis amikor nem kellett az óvodában vagy iskolában lennem. Az akkori vállalkozói lét nem a kiszámított és tervezett élettartamról és üzemeltetésről szólt, a teherautókkal hétközben szállítottunk, hétvégén pedig szereltünk, javítottunk. A középiskolai hétvégéket inkább töltöttem a teherautók alatt, mintsem a regényeket és kötelező olvasmányokat bújjam, és amit csak lehetett próbáltam megtanulni édesapámtól. A javítások során többször szóba került egy-egy szerkezet konstruktőre, akit szívesen megnéztünk volna, ahogy az általa tervezett alkatrészt ki-be szereli, és küzd, ahogy mi tettük.

6 osztályos gimnáziumban tanultam, úgyhogy szinte kötelező volt a felsőoktatás irányában továbbtanulnom, hogy műszaki végzettségem legyen. Szerencsére nem okozott gondot a tanulás, és a fizika/matematika vonal érdekelt a legjobban, így a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen Közlekedés- és Járműmérnöki karán kezdhettem meg egyetemi tanulmányaimat autógépész szakirányon. A tervezési és műszaki feladatok elvégzésében kapóra jöttek a hétvégi szereléseken szerzett tapasztalatok. Az egyetem elszakított az otthoni olajszagú (inkább illatú) környezettől, ezért amikor csak tudtam dolgoztam az egyetem mellet, hogy ne teljen hasztalanul az idő. Mester fokozatot szereztem járműgépészként, ezzel párhuzamosan szintén a BME-n elvégeztem a műszaki menedzser mesterszakot, mert érdekelt a projektszemlélet és a termékmenedzsment, amit a műszaki vonalon nem igazán oktattak.

Teherautós és „szerelős” múltamnak köszönhetően már alapképzés alatt tesztmérnökként dolgoztam egy cégnél, és megismerkedtem a győri X-Meditor Kft. által kiadott Autótechnika szakfolyóirattal. 2012. óta folyamatosan írtam bele cikkeket, amikor befejeztem az egyetemet főállásúként és a lap felelős szerkesztőjeként folytattam a munkámat.

Vonzott, hogy így az AUTÓ-t teljes egészében tanulmányozhatom, elemezhetem és az új technikákat is így tanulhatom meg, ráadásul az egyetem alatt tudtam, hogy a modern technikákat, melyek javíthatatlanok és elrugaszkodnak a magyar valóságtól, nem tudnám tiszta lelkiismerettel tervezni, mert már látnám magam előtt, ahogy szenved az, akinek karban kell tartani vagy javítani kell vagy épp az autó tulajdonosának kell több havi bérét az autóba locsolni a drága egységek miatt. Szeretném segíteni az autótulajdonosoknak, mert ezek a modern járművek már nyomokban sem hasonlítanak arra, amit a keleti blokkban megszoktak a magyarok. Máshogy kell vele bánni, és érdemes is figyelni, mert sokat spórolhatunk, ha a berögződéseket félre tudjuk tenni, és a saját autónk igényeinek megfelelően bánunk vele.

Szarkasztikusan szoktam mondani, hogy amit ma gyártanak az ipari hulladék, amit ma behoznak hazánkba használtautót az pedig gazdasági totálkáros, de ezt majd a könyvben részletesen kifejtem…

A blog tered ad majd annak, hogy megismerjétek a szerzőket, belelássatok abba, hogy miről szól (majd) a könyv. Már a blogbejegyzésekből is sokat tanulhattok. Kövessetek minket